Igen, igen, tudjuk, hogy már régen jelentkeztünk. Nagyon sajnáljuk, de nem volt ötletünk, hogy miről írjunk, ahogy időnk sem. Úgy gondoltuk, hogy ha nincs ötletünk, és csak nagy erőlködések közepette sikerül kitalálnunk egy bejegyzést, akkor kis szünetet kéne tartanunk. De (ezt a magam nevében mondom) az én szünetem lejárt, így újra fogok hozni posztokat! Nem minden nap, de érkezni fognak. Továbbra is minden témában írunk, ami az életmóddal kapcsolatos, így ebben nem lesz változás.

Mióta nem írtam két cipővel is gazdagodtam, egy csizmával és egy balerina cipővel. Akarva vagy akaratlanul is, de hasonló színüek. Na, vajon milyenek? Igen, eltaláltátok, barna. Idáig nem figyeltem fel az ilyen színű cipőkre, mindig a jól bevált feketék után kutattam.

Mikor a balerina cipőt vettük (azt kaptam meg előbb), nem volt sok választási lehetőségem a színekkel kapcsolatban: vagy barna, vagy semmi. Így, természetesen, azt választottam, mivel már rég óta szerettem volna egy masnis cipellőt. Már a boltban is tetszett a színe, így, szerintem, ha lett volna lehetőségem mást színt választani, akkor sem választottam volna mást. De ezt már sosem fogjuk megtudni.

A másik cipő története kicsit máshol kezdődik. Az őszi szünetben, a szülinapom környékén, Pécsett voltam a családommal. Mivel a tavalyi csizmám tönkrement, így mindenképp kellett egy új csizmát vennünk. Mivel úgyis Pécsett voltunk, és valahol ebédelnünk kellett, így bementünk a pécsi Árkádba. Nem voltunk sok boltban, igazából a csak kettőben. Az elsőben semmit nem találtunk, de már meg sem lepődtem, mivel már egyszer végigjártam a cipőboltokat, csak Budapesten. De, akkor már mindegy volt, így bementünk a Reno-ba is. Ott botlottam bele a mostani csizmámra. Első látásra szerelem volt. Kétféle színben volt: feketében és barnában. Felpróbálgattam őket, nézegettem melyik áll jobban. Végül a barna mellett döntöttem.

Hát, így történt, hogy az új színem a barna lett.